5.fejezet.

Milán

Hát igen a bunkóság határát is csk én tudom feszegetni...

Miln nem megmondták neked a szüleid hogy ez igy nem lesz jó és hol marad a jó modor...de nem

tehetek más a közelébe kell lennem bárhogy nyugotság és béke szállt meg amióta a közelébe vagyok mert nem tudok kiborulnmi semmi miatt pedíg én egy ilyen bepöcenős tipus vagyok.

de ő nem tudom mióta hatnakk rám így az emberek mert tényleg fogalamam nincsen deő tud.

ez ment a fejembe miközben Bethéket füztem arra rá hogy legyenek a csicskásaim.

de ez persze ,hogy nem jött be nálluk.

Biológián ött néztem. .

Barna szeme meg örjitenek..:)

Ur isten ilyet még senkinél nem éreztem...

Voltam már eggyütt Nathasával mindenhogy de ilyet nem...

Mivel hamarabb vége let az egész biosznak igy nem tudtam tovább gyönyörködni benne.

Remegés ismét egy remegés futott át rajtam és megláttam a gyönyöü törékeny kis kezét.

vállamon pihentette.

-Bocsika de kicsöngettek gondolom nme szereted annyira ezt a tantárgyadt mint azt hogy haza mehess.

Jól gondolom ugye?-kérdezte tőlem.

A hangja megbolondított. Sőt inkább rabul ejtett és nem engedett.

csak szemléltem és nem válaszoltam .nem tudtam mint mondani mert a Barna csoda szép  szeme nem engedte az enyimét.

-Hahó-hadonászott a kezeivel a szemem elött. -Elárulnád , hogy mi van .Olyan vagy mint aki sokkba van ...Ugye nem vagy abba?

-Nem -szolaltam meg rekedten.

-Gondoltam meg várlak de ha akarsz maradni akkor maradj .Nekem mennem kell. nem csak ez az egy életem.

-Fiú?-vágtam rá.

-Tessék.?-kérdezte meglepve.-nincsen fium.

Meglehetősen hangosan fújtam ki a levegőt.

-És ez neked jó hír?-kérdezte az egyik szemöldökét felhúzva.

-köhm..-nem bírtam többet kinyögni.

-oké én nem várok többet.nekem mennem kell.-és indult az ajtó fele.

-várj kapkodtam össze a cuccaimat és mentem utána-csak akaorom kérdezni hogy tudnál engem korrepetálni?-hogy lehetsz ekkora ökör Milán?

Pont korrepetálni ? Pedik szin 4 es vagyokés korrepetálásra lene szükségem? Meg vagyok hibbanva.

-Korrepetálni-meg volt lepödve -téged? Én?

-aham.

-Hát jó..-mondta ki nehézkesen.

-Mikor tudsz segíteni ?

-Mikor kéne.

-Ma.

Minnél hamarbb annál jobb.

-Ma? -kérdezett vissza

Csak bolintottam.

-Jó át jössz hozánk?

-Nem inkáb te mert ma nem lesz otthon senki.-mondtam

furcsán nézett rám.

-nyugi gondoltam ig jobban oda tudok figyelni rád..vagy is amit magyarázol.

-jo -vomta meg a vállát.

némán sétáltunk egymás mellet a kocsimhoz.

-Ne vigyelek haza ? -kérdeztem tőle

-nekem mindegy.

-akkor gyere-mondtam neki és kinyitottam az anyosülés ajtaját.

Kiara

Mi az hogy ma ? azt hiszi nekem nincsen jobb dolgom?

De én hülye Ms.Kiara akit a kék szem elkáprásztat beveszi.

Tanulunk . Pedig tudom jól hogy  4 es bioszból .biztos a jobb jegyre hajt és azt hiszi én tdok neki segíteni.?!

Ez meg van kattanva.

Nah kb. ennyi várom a sok szép komit .

Puszika Lara

4.feji

4. fejezet

/Kiara szemszög/

Letettem a telefont . Megkérdeztem a barátnőmtől hogy melyik ruhát veszi fel  fekete mini rucit. 

Én ugydöntöttem hogy felveszem a kicsit ezüstes fehéres ruhámat. 
Nem hiszem el hogy mi lesz most ha jön az uj srác a suliba..
Megint egy új esély nekem ..:D
De én milyen önző vagyok nem gondolok senkire mindent magamnak akarok.
Beth kiskorom óta a barátom néha mégsem gondolok rá ilyen téren meg főleg :)
És azt is tudom hogy miért , mert ő szebb és teljesen tökéletes bezzeg én .... 
-nézz rám..-mondtam a tükörképemnek.
-miért szerintem nincsen  semmi gond veled-szólalt meg a bátyám mögöttem.
-anya hagyott itthon pénz? tudod kajára... nem ugy mint te..-mondam neki gúnyosan.
-na ezt na hangoztasd még nem lesz egy barátnőm se!!
-miért ma ki aludt itt..
-valami Sindy  nevű csaj.. asszem..
-tudod ezért még pofára fogsz egyszer esni...-nevettem.
-ma nem viszlek be.
-tudod mit ?! nme is kell... én szeretek gyalogolni...
-aha de csak azért mert nem kell elterülnöd... -röhögött..
-fú haggyál ...vágtam, hozzá a hajkefét.
-na megyek szia...pénz asztalon.
Elindultam miután kész lettem felkaptam a pénzt és kinéztem az ablakon. Olyan más ma minden pedíg nem tudom miért...??
Kiléptem az ajtón és indultam a suliba.
Remélem Beth időbe beér. 
Meg várjam asuli elött ??
Vagy inkább ne...??
Piros volt a lámpa.Aztán váltott.
Leléptem . A BMW ben Milán ült . -belenéztem kék tekintetébe .
fütőtt szó szerint csak nem tudom miért ..
Milán behunyta a szemét. Ilyenkor elkaptam és siettem nehogy  még piros legyen és elüssenek.. az vicces lenne.
szedtema lábaimat és halottam ahogyan milán befordúl a másik utcára és tapossa a gázt. 
Szívem egyre hevesebben vert nehogy valami baja legye..
Én ilyet mondok ..?? 
Pedíg nincsen hozzá közöm.
nem értem.
/suli elött/
Beth megérkezett.

-Annyira hiányoztál , kár hogy nem tudtunk együtt lenni szünetbe ! Annyira jó áll ez a mini ruha! Tetszik ...-mondtam neki

-Te is nagyon hiányoztál.! Kár hogy nem taliztunk.. és a rucid nagyon jó áll...-dicsért meg

-Mennyünk..-mondta és húzott a suli felé.-szerintem mi leszünk így is az utolsók de nem baj te vagy a főszereplő megengedheted magadnak...- vicceltem egyet..

-Miért vagy föl pörögve?-Kérdezte furcsán.

-Képzeld el ma  Megyek át a zebrán Milán a kocsiból engem figyelt vagy nme is tudom lehet olyan érzésem volt mint valami nem is tudom furcs talán azért mert a tekintettünk nem engette egymást..-Mondtam neki...

Beértünk az osztály elé.

-Milán a célpont?-kérdezte.

-Nem hát éppen. más lenne...-de már bementem az osztályba.

Hát egyenlőre ennyi...Ha megajándékoztok egy két komival akkor lehet róla szó hogy hamarabb hozom a kövit :) 

Puszika és bocsi a késésért :)

 

3.Feji

/Milán/

Beültem a BMW-be , ráléptem a gázra.

Még igazán sehova nem kellett sietnem , mert még volt 3/4 órám mig becsöngetnek.

Pirosat kaptam.

Azon kattogott az agyam , hogy lehet az hogy jobban érzem magam , mint amikor Nathasával együtt  voltam..

,,Furcsa érzés tárva  fel."

Más. Teljesen más. Olyan mint.... nem tudom...

Érzek egy gyönyörű  illatot. Egyre közelebb és közelebb.

A kezem elkezdett remegni. Úr Isten ez meg mitől lehet??

A remegés kúszik fel válam, a  szívem , lábam . Elfog a bizsergés.

Az illat egyre közelebb. 

Osztálytársam Kiara. Ott állt.

A szemembe nézett.

Tekintette  a szemembe furódótt. Fütött.

Melegem lett.

A remegés elmúlt.

Kiara elment.

Zöldet kaptam. Tapostam a gázra és inkább kerültem egy utcával arébb.

Miért hozott ki belőlem ilyet?

Egyáltalán ő volt?

Mitől hogy..

Amúgy is alig ismerem.

A mögöttünk lévő erdő mögött  laknak.

Tudom van két testvére és mind kettő fiú többet nem.

Az erdőbe egy hosszú út vezet hozzájuk . Soha életembe nem voltam még ott.

Közbe ezeket a kérdéseket tettem felmagamba.

1, remegés!?

2, Kiara csinálta?!

3,beszélnem kell valakivel.

Út Milánéktól Kiarákhoz.

Közlemény

Úgy döntöttem, képekkel jelzem kinek a szemszögéből van..
Köszönöm megértéseteket :)